Fülszöveg
Hesla nem fenékig tejföl élete vitathatlanul is a tetejére fordul mikor végre talál egy nyomot ami az apjához vezethet. Asgard híres a titkokról és mikor a lány oda kerül, még nem is sejti mi minden vár rá. Talán még a kutató életét is visszasírja. Hogyan kapcsolódik ehhez Loki? A Csínyek istenétől csak rosszat várhatunk, vajon ez most másképp fog alakulni?
Értékelés
Egy alternatív Loki fanfictiont, ami nagyjából a Ragnarök film idején játszódik. Odin halott, Hela és a végítélet napja közeledik, Heimdall pedig bujdokol, valószínűleg. Főszereplő lány Hesla, apja keresésével tölti életét, és végül a két herceg jóvoltából asgardban köt ki, véletlenül.
Borító
Nagyon ütős, kifejezetten tetszik, hogy a borító színvilága arany árnyalatú, mint Hesla egyik szeme. Szépen elrendezett képkivágásokból áll. Egyedül az zavaró, hogy a cím két külön betűtípusból íródott, és az író neve sajnos a wattpad méretarányok miatt nem olvasható.
Fülszöveg
Rövid és lényegre törő, felkelti a kíváncsiságot, kérdéseket hagy maga után, de egyértelműen bemutatja mire számíthatunk. Tökéletes.
Helyesírás
Néhány meglátásom lenne csupán. Előfordulnak elgépelések, egy-két hiba az igekötők egybe és külön írása kapcsán, és vesszők hiánya egyes helyeken.
A párbeszédeknél lévő központozásokat érdemes átnézni. Amire érdemes figyelni, hogy a szereplő által kiejtett szavak után, akkor kell pontot tenni, ha cselekménnyel folytatódik a gondolatjel utáni rész, és ebben az esetben viszont, nagybetűvel kezdődik az új mondat. Amikor a szereplő szavait leíró rész kerül a gondolatjel mögé, pl. - mondta Hesla., akkor nincs szükség pontra, és kis betűvel kezdődik a gondolatjel mögötti rész.
Persze, mindez könnyen orvosolható egy gyors átolvasás során, de összeségében rendben van.
Fogalmazás
Remek döntés volt, hogy a prológusban a narráció miatt az író egyesszám, harmadik személyben kezdett, és csak az első fejezettől, Hesla szemszögétől vált első személyre. Innentől változik is a fogalmazási stílus, hiszen a lány szemén át követjük nyomon az eseményeket, és ő egy igazi szókimondó személyiség.
Előfordult néhány alkalommal, hogy a főszereplő olyan megjegyzést tett, aminél nem tudtam eldönteni, hogy sértés kedvéért túlozza el, vagy apró baki. Ilyen volt például, mikor a férfi karaktereket némbernek, szukának szólítja.
Azt kifejezetten értékeltem, hogy szereplő is használ hasznos kifejezéseket, mint a heterokrómia.
A szövegben túlnyomó részt a párbeszédek hangsúlyosak, ezek közé épülnek be a leíró részek, amik szerencsére nem bontják meg túlzottan a párbeszédek egységét, de azért megakasztják az olvasót. Könnyen bele tudunk helyezkedni a környezetbe, de én szívesen olvasnék bővebb leíró részeket is a palotáról, a szereplők külsejéről, a környezetről.
Amikre még felhívnám a figyelmet, hogy a tagadó mondatokat érdemes állítóra változtatni, mert időnként megzavarja az olvasót a gördülékeny olvasásban, például, "ezúttal én se állom meg, hogy ne fecséreljek rá pillantást.".
Történet
Az alapkoncepció ütős, és nagyon merész is. Főszereplőnk, Hesla, körülbelül nyolcszáz éves, és félig halandó, félig isteni leszármazott, aki édesapját keresi, hogy kitölthesse rajta régóta gyűlő haragját, amiért a férfi cserbenhagyta édesanyját, mikor a nőnek az élete múlt rajta. A lány nagyszülei gondozásában nő fel, és az évek során, részben heterokrómiája, részben félig isteni mivolta okán sok atrocitás éri a Földön. Rengeteg fájdalmát mind, magában hordozza a száz évek alatt. Ami engem kicsit meglep, hogy ennyi idősen még mindig nagyon fiatalos, és vadóc természetű, csípős a nyelve, és meglehetősen sokat káromkodik. Persze ez betudható annak is, hogy lassabban öregszik, mint az átlag halandó, de a megélt események után, őszintén csodálom, hogy ilyen nagyhangú.
Súlyos előélettel megáldott lány, egyetlen célként kapaszkodik a bosszúállásba, a kérdés csak az, hogy ha beteljesíti célját, mi marad?
Ami olvasás közben kifejezetten foglalkoztatott, hogy hová is tűnt Heimdall? Miért hagyta ott a nőt, akibe szerelmes volt, és persze egyetlen lányát? A prológusból ítélve, feltehetőleg felsőbb utasításra cselekedett így. Odin már nem él, hogy erről többet megtudhassunk, így egyedül a Mindent látó kapu őr tud erre választ adni.
A történet izgalmát elsősorban Hesla vad, öntörvényű és fékezhetetlen személyisége adja, aki szörnyű tragikus múltja miatt, most igen szélőségesen viselkedik, hisz céljaihoz közeledve, szembesülnie kell a benne eddig elnyomot fájdalommal és haraggal, amit édesapja iránt táplál. Várhatóan ez a történet végkifejlete lesz majd, mert jelenleg egy háború áll a küszöbön, amibe a legutolsó fejezet szerint Hesla is csatlakozik majd, így az események fő irányvonala komoly fordulatot vett, és egyelőre valószínűleg egy mellékszálon haladunk tovább, ahol a lány közelebb kerül majd Lokihoz is.
A szereplők kapcsolata egyelőre igen viharos, érdekeik egyelőre enyhe átfedést mutatnak, ami elég, hogy közös céljaik alakuljanak ki. Nem bocsátkoznék jóslatokba a továbbiakat illetően, egyelőre meglehetősen pörögnek az események, az író elég gyors ütemet diktál, Hesla érzései folyamatosan központi szerepet kapnak.
Előadásmód
Mivel egyesszám első személyben íródik, Hesla szemszögén át látjuk az eseményeket, kevés a narráció. A prológusban szépek a leíró részek, ezeket némileg hiányoltam is a további fejezetben, de nyilvánvaló módon a főszereplőt kevéssé mozgatják a környezeti külsőségek, sokkal inkább a belső érzelmi hullámvasútja, amit többnyire a fájdalma irányít.
A fejezetek rövidek, de eseménydúsak, így olvastatja magát, nagyon gördülékenyen az egész, minden fejezet végén találunk valami fordulatot, ami sarkall minket a tovább olvasására.
Összeségében, egy remek alap, és még igen az elején járunk, de biztos vagyok benne, hogy szép karakterfejlődést fogunk látni Hesla részéről. Szórakoztató olvasmány, kíváncsian várom a folytatást!
A 2019. áprilisi versenyen elért pontszámai:
Borító: 9 pont
Fülszöveg: 10 pont
Helyesírás: 8 pont
Fogalmazás: 8 pont
Történet: 9 pont
Előadás mód: 8 pont
Összpontszám: 52 pont
A kritikát írta és pontozta: Mila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése