Saige egy átlagos lány különleges névvel, aki imád rajzolni, és már jó ideje különös érzés fogja el, mikor Stefan felé int, vagy akár csak rá köszön a suliban.
Nyáron a lány beiratkozik egy rajz és festő tanfolyamra, ahol megismerkedik a festő fiúval, Nataniellel. A fiú Stefan teljes ellentéte. Érzékeny, romantikus természet, hihetetlenül szeszélyes, féltékeny és becsvágyó.
A közös érdeklődés egyre közelebb hozza a lánnyal, miközben Saige egy véletlen folytán felkelti a suli nagy menője, Stefan érdeklődését. A lány képtelen kiigazodni saját, egyre inkább zavaros érzésein. Míg egyik pillanatban a barátként mindig jól ismert Stefanra gondol, addig éppen Natanielt csókolja és ugyanez fordítva.
A dolgok mindkét fiúval kezdenek egyre komolyabbra fordulni, azonban Saige sem bírja sokáig az örökös hazudozást. Bár egy részt repes az örömtől, amiért igaz szerelmet élhet, másfelől csalódott magában, hiszen sosem volt olyan kétszínű, mint mióta szerelmes lett.
Vajon mi a fontosabb számára? A közös múlt és emlékek vagy a közös érdeklődés?
Melyik fiú emléke marad meg nyári románcnak és melyik lehet az, aki majd tanév kezdetén az iskolába kíséri és csókkal kelti fel minden nap?
Értékelés
Egy roppant ígéretes romantikus történet, ami egy szerelmi háromszöggel küzdő lány, Saige nyarát mutatja be, aki egy igazi művészlélek, ellentétben Stefannal, akihez nagyon vonzódik, és hasonlóan Nathanielhez, aki szintén felkelti a lány érdeklődését. Innen kezdődik csak a bonyodalom.
Borító
Mindössze hat pontot kapott, a kiválasztott kép remek, de véleményem szerint sajnos nem tükrözi a történet hangulatát. Sokkal inkább tudnám elképzelni ezt a sötét, zavaros, vöröses színvilágot a sérült lány arcával egy krimihez, mint romantikus, szerelmi vívódáshoz. Ellenben a cím tökéletesen passzol ehhez a műhöz, az nagyon találó.
Fülszöveg
Abszolút megnyerő, ütős a szöveg, őszinte, pontosan tudjuk mire számítsunk a könyvtől, így műfaját és hangulatát tekintve is be tudjuk határolni, mennyire áll közel hozzánk, amit megnyitása után találunk.
Helyesírás
Összeségében hét pontot ért el. Nem található meg benne minden általános hiba, de tipikus területeken fordulnak elő, következetesen ismétlődve. A legjellemzőbbek közé tartoznak, az elütések egyes szavakban; igekötők egybe és különírása; elvétve ragozási hibák találhatók; főneveket, személyes névmásokat kisbetűvel írjuk; központozási hibák (pl. nem használ gondolatjelet, mondatközi írásjeleket igen, viszont sajnos helytelenül); a számokat betűvel kell írni.
Persze ezek általános hibák többnyire mindenki ezekkel kezdi, némi önellenőrzés után, ha kifejezett figyelmet fordít rá az író gyorsan javíthatók, de akár egy béta segítségét is kérheti.
Fogalmazás
Itt már kicsivel több dologra kell felhívnom a figyelmet, ami sok írással természetesen ugyanúgy gyakorolható, mint a helyesírás is. Egy történet színvonalán rengeteget emel a helyes szórend használata, szóismétlések elkerülése, és ebben a történetben igen gyakoriak, ahogy a képzavarok is. Ezek nyilván nem szándékos hibák, általában akkor fordulnak elő, ha valaki nem olvassa át elégszer a történetét. Top tipp érdemes felolvasni hangosan, szöveget, mert úgy gyorsan kibuknak.
Kiemelek néhány ilyet, hogy érthetőbb legyen mikre gondolok:
3. fejezet:
"- A legjobb. -a szemei bizonyosságot tett szavaira.
4.fejezet:
"Amiket az ideig megcsináltatok..."
5. fejezet:
"...az oktatók megjövetelét..."
"Több ilyen mű csapta a karmát..."
6. fejezet:
"Nem állok ennek gátat."
"Gondolatom szerint, oda kell majd..."
"Azonnal kinyíltak a szemhéjaim."
Történet
Az alap koncepció egy remek tini problémát boncolgat, és ehhez jól választotta meg az író a három fő szereplőt, kellően eltérő személyiség típusok, és így Saigenek is dilemmát okoz a döntés. Egyelőre a nyolcadik fejezetnél jár a történet, és még nem haladt előre annyit, hogy láthassuk főszereplőnk őrlődését a két fiú között, de remek példája lehet annak, hogy tudunk egyszerre két teljesen különböző embert is szeretni.
Ami kissé talán zavaró a történetben, hogy sikerült egy olyan hobbit, vagy szakterületet választania Saigenek, amivel talán az író nem foglalkozik. Apróságnak tűnhet ugyan, de sokat emel a történet színvonalán, ha az író behatóan ismeri a területet, amiről ír jelen esetünkben a festészetet. Azért tartom fontosnak az alaposabb utána nézést, mert a történet során komoly hangsúlyt fektet az író erre a területre. Olyan apróságokra gondolok, mint, hogy a festők nem asztalnál ülnek, hanem állványt használnak, vagy esetleg bakon alkotnak, mert asztalnál képtelenség festeni. Olajfestéket nem tudunk rajzlapon használni, mert átszakad az anyag, helyette vászonra alkotunk vele. Az apróbb elírások is ki tudják zökkenteni az olvasót, mint amikor festés közben ceruzák sercegését hallani, amit elvileg épp senki nem használ.
A szereplők személyisége láthatóan kidolgozott, bár még akadnak bennük is hiányosságok. Elsőként szerintem jó lenne tisztázni Stefan és Saige kapcsolatában kialakult ellentmondásokat. Az első fejezetben még azt fejtegeti főszereplőnk, hogy annyira állnak csak közel egymáshoz, hogy néha a suliban integetnek egymásnak. Holott szüleik barátságot ápolnak, így én már rögtön itt helyesbítenék, mert nyilván töltöttek együtt időt, és valamennyire ismerik is egymást ezek szerint. A következő fejezetben ki is derül, hogy milyen jó barátok voltak régen, és ez a kapcsolat idővel megromlott, érthető okokból, bár a szülők ezek szerint máig összejárnak. Egyelőre nem derült ki számomra Stefanban mi változott meg, hogy hirtelen érdeklődést mutat a lány iránt, akit eddig messze elkerült, persze meg lehet a valódi ok az, amit ő maga is elmondd, kicsit benőtt a feje lágya, de egyelőre valami csavart sejtek a dologban, és ez fenntartja az érdeklődést.
Nathaniel egy igen szimpatikus személyiség, Saige vele kialakuló kapcsolata sokkal életszerűbb emberközelibb, mint Stefannal, sajnos még nem szerepelt eleget ahhoz, hogy sokat elmondhassak róla, de eddig nyilvánvalóan ő illik a két fiú közül jobban főszereplőnkhöz.
Hazel személyisége nagyon szerethető, a mindig cserfes, kicsit minden lében kanál szereplők hálásak minden történetben, ő is szépen gördíti előre az eseményeket, és mindig vicces szituációba tudják keverni introvertált szereplőinket főhőseinket.
Előadásmód
A fejezetek során kicsit eltérő súlyozással használja az író a leírás részeket, vannak szépen körülírt helyszínek, mint a lakás, Saige szobája, vagy a Képzőművészeti ház, de nyílt terek, vagy például az első fejezetben az iskolai évzáró helyszíne egyáltalán nincs bemutatva. Sokszor a karakterleírások is elmaradnak, a King családot egyáltalán nem mutatja be, az első fejezetben e miatt nehezen is kivehető ki-kivel kommunikál. Az ötödik fejezettől szépen előkerülnek a leírás részek, és sokkal összeszedettebbek Saige gondolatmenetei is, amitől igazán gördülékeny lesz a történet. Látszik, hogy a mű előre haladtával egyre jobban bele lendült az író, és talán a jeleneteket is jobban élvezte írni.
Összeségében, egy ígéretes történetnek indul. Saigenek nem csak a neve, a személyisége is megkapó, és érdekes lánynak tűnik, főleg azért is, mert ennyire vonzza a portrékészítés. A családjában uralkodó harmónia, és viccelődés igazán természetessé teszi az egészet, főszereplőnk szerencsés, hogy ilyen szülőkkel, és ekkora tehetséggel lett megáldva.
Most, hogy felvezetésre került a történet, és bemutatta az író a szereplőket, közeledhet a konfliktus.
Őszintén várom a folytatást!
A 2019. áprilisi versenyen elért pontszámai:
Borító: 6 pont
Fülszöveg: 10 pont
Helyesírás: 7 pont
Fogalmazás: 5 pont
Történet: 8 pont
Előadás mód: 8 pont
Összpontszám: 44 pont
A kritikát írta és pontozta: Mila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése