Fülszöveg
"Amara Bell az éjszaka királynője. A város legismertebb bárénekesnője,aki ha fellép teltházat csinál lélekzetelállító hangjával és külsejével.A természete viszon már más tészta.Nagyszájú és beképzelt.Főnöke egy nap bejelenti hogy áthelyezi öccse hanyatló tendenciát mutató bárjába ,hátha a tehetséges lány felvirágoztatja a helyet.Azonban Amara számára már első nap világossá válik hogy mindenki utálja őt az új helyen.Különösen új főnöke akibe a görög félisteneket megszégyenítő teste mellett annyi empátia szorult mint egy kartondobozba.De azzal ő sem számolt hogy a lányban komoly ellenfelet talál.Kettőjük utálattal,verejtékkel és szerelemmel teli háborúja csak most veszi kezdetét."
Értékelés
Amara Bell bárénekesnő új munkahelyet kap volt munkaadója testvére bárjába küldi, remélve, hogy a tehetséges lány fellendítheti a helyet, ám Nichoval új főnökével a viszonya nem indul zökkenőmentesen. A két főszereplőnek még össze kell csiszolódnia, hogy segíteni tudják egymást.
Borító
Abszolút csodás, a színvilág remekül tükrözi egy bár hangulatát, a borítón látható hölgy pedig tökéletes választás Amaranak. A cím jól elhelyezett, olvasható, ahogy az író neve is, egyedül az alján lévő idézet kivehetetlen a számomra, mindössze ez az egyetlen hátráltató tényezője, egyébként tíz pontos, remek munka.
Fülszöveg
Kifejezetten hívogatóra sikerült, már az elején bemutat egy várható konfliktus alapot a szereplők között, ám szerintem még sem teljesen helytálló, és egyes pontokon nem illeszkedik a történethez. Leginkább a karakterek leírására gondolok, ugyanis Amara szerintem közel sem beképzelt, az általam elolvasott hét fejezet alapján sem tűnik annak, ahogy Nichoból sem a ridegség süt. Bár két szereplőnk sokat és előszeretettel vitázik, a férfi nagyon is empatikus személyiségnek tűnik, amit a lány előtt is megvillant már viszonylag az elején. Ezeket a pontokat itt én korrigálnám, de mindettől függetlenül csalogató szöveg, és felkelti az olvasó figyelmét. Arra viszont nagyon kell ügyelni, hogy ne legyen félrevezető.
Helyesírás
A kezdő alkotók általános hibáit találtam meg benne. A legfeltűnőbbek, hogy a pontok, gondolatjelek után az író nem tesz szóközt, pedig ezeket nem szabad elhagyni. A helyes központosát érdemes lenne áttanulmányozni, mert azok többnyire hibásak a dialógusok során. Nem használ vesszőket vagy csak nagyon ritkán, időnként lemaradnak a mondatvégi írásjelek, és a hárompontos gondolatok lezárását is ritkítanám. Gyakran előfordulnak helytelenül leírt, elgépelt szavak, például a sexi-t szexinek írjuk. A számokat betűkkel kell írni abban az esetben is, ha időről van szó, és ezeket mind-mind javítani szükséges az olvashatóság érdekében.
Mindezek egyébként átolvasással, újra ellenőrzéssel korrigálhatók, érdemes őket ismét átnézni, mert egyes esetekben olyan elütéseket is találni, amik nem pusztán kizökkentik az olvasót, de a mondat jelentését is megváltoztatják.
Célszerű a szövegszerkesztőnket helyesírás ellenőrzőnek is használni még publikálás előtt, de nem szabad teljeséggel a megbízni a gép véleményében sem, hiszen vannak kifejezések, melyek megfelelő leírása a fogalmazás kérdése, amit egy algoritmus nem tud eldönteni.
Ilyen esetekben hasznos segítséget tud nyújtani az mta helyesírás felülete, ott a kérdéses szavak jelentésük szerint is ellenőrizhetőek.
Példa kedvéért itt egy bekezdés a jellemzőbb hibákról.
"Reggel visító hangra kelek.Párnámat nőiesen az ébresztőmhöz vágom ami hál istennek el is halgat.Hajnali hat van és legszivesebben meghalnék olyan fáradt vagyok."
Helyesen a következő képpen kéne kinéznie.
Reggel visító hangra kelek. Párnámat nőiesen az ébresztőmhöz vágom, ami hál' istennek el is hallgat. Hajnali hat óra, és legszívesebben meghalnék olyan fáradt vagyok.
Fogalmazás
Általános, kezdő hibákkal rendelkezik. Túl sok a szóismétlés, kicsavartak a mondatok, nem a szövegkörnyezetbe illő kifejezéseket használ az író, vagy nem megfelelő szót illeszt oda.
Felsorolnék néhány példát, hogy megmutassam mire is gondolok.
"Konkrétan hallottam, ahogy reccsen a bokám és ennek sem szenteltem túl sok jót." Helyett: "...és mindez nem kecsegtetett semmi jóval."
"...minden figyelmemet a barátomnak áldoztam." Helyett: "...minden figyelmemet a barátomnak szenteltem."
"Seggrészegre iszom magam aztán elüttetem földi maradványaimat a parkolóban?" Ennél a pontnál nem jöttem rá, mit szeretett volna mondani az író. Eltemetteti maradványait, vagy elütteti magát?
Az ilyen és ehhez hasonló mondatok megakasztják az olvasót a gördülékeny olvasásban, ezért érdemes őket alapos ellenőrzés után javítani.
Szintén gyakori eset, hogy a sorok között a szereplő kiszól az olvasónak, és bár a mű E/1-ben íródik, de nem napló történetnek készült. Ugyanis kizárólag azokban az esetekben elfogadható egy-egy kiszólás, amiben a karakter tudja, hogy ő valakinek meséli a történetet.
Ilyen esetek például:
"De engedjétek meg hogy összefoglaljam a tegnapi napomat." vagy "Van fogalmatok róla hogy milyen szag van egy férfibudiban?"
Történet
Az eredeti ötlet nagyon is tetszetős volt, érdekesnek tartottam a helyzetet, amiből a fő konfliktus adódik, és hogy a főszereplők egymásra vannak utalva a kialakult helyzetben. Eddig a szereplők többsége nagyon is szimpatikus, Amara közel sem olyan idegesítő, mint amilyen nőre a fülszövegből számítottam, sőt. Egy meglehetősen sérült, nehéz sorsú lány, aki nagyon is kételkedik saját képességeiben, mert amint eléri az információ, hogy Violet Davis a helyére lépett, máris kételkedik magában, és ez közel sem egy beképzelt nőszemély jellemzője. Ráadásul nagyon is dolgos, aki bár nem szívesen teszi, de az Angelsben minden munkát elvégez, amit Nicho rásóz.
Volt néhány kérdéses pont a történetben, amit nem tudtam hová tenni teljesen. Főszereplőnk egy remek énekesnőnek számít, aki felvirágoztatta Anthony bárját, de közel sem keres annyit, hogy elköltözzön egy drog tanyáról, és miután átmegy az Angelsbe sem kap elég pénzt, minderre. Mind e közben Ashly valószínűleg sokkal jobb körülmények között él, pedig neki még a fizetésén is csökkentettek, amint Amara megérkezett.
Hogy lehetséges, hogy legalább négy különféle munkakört lát el a lány a bárban? Ezekhez mind ért? Ennyire haldoklik a hely, hogy már alig van, aki ott dolgozzon? Vagy vetésforgó módjára cserélgetik a feladatokat? Ezeket érdemes megemlíteni a történet során.
Amara egyébként meglehetősen könnyen barátkozik szerintem, hiszen Angel és Tyler rögtön megkedvelték, nem is igazán értettem, hogyan lehetséges, hogy nincsenek egyáltalán barátai, még az előző helyről sem. Egyszerűen nem egy olyan kiállhatatlan a személyisége, ami ezt indokolná, sokkal inkább a zárkózottságáról lehet szó, és ebben az esetben a fülszöveget is módosítanám. Esetleg úgy írnám át, hogy kiderüljön mások beképzeltnek gondolják Amarat, de valójában a lány nagyon zárkózott.
Említi az író a harmadik fejezet környékén, hogy az Angelsben dolgozók mennyire haragszanak Amarára a fizetésük csökkentése miatt, de egészen a hatodik fejezetig nem is nyilvánul meg mindez. Mindössze egy apró szóváltást látunk. Ha valóban ilyen ellenségesek a munkatársak, arra érdemes lenne több bekezdést szentelni, hogy érzékeltesse Amara nehézségeit.
Nicho egyébként egy rettentő kedves, és érzékeny férfi, aki láthatóan igencsak távolságot tart a nőktől, talán egy múltbeli kapcsolat lehet az oka, de nem tartom pokrócnak, sőt nagyon is kedves dolgokat mondd, az egyik fejezetben tesz egy igen figyelmes, bátorító megjegyzést, Amarának, amit egyáltalán nem tudnék elképzelni egy olyan személy esetében, aki utálja a másikat.
"Az, hogy tehetségesebb vagy nála az egyértelmű. Ami pedig a szépségét illeti csak, hogy tudd, ő csak szeretne olyan gyönyörű lenni mint te. Én a helyedben nem aggódnék."
Ilyet csak olyasvalakinek árulunk el, akit nagyon is kedvelünk, és itt merült fel bennem a kérdés, ha Nicho maga is szemtől szemben bevallotta a lánynak, hogy jó a szakmájában, akkor miért nem hagyja énekelni? Erre az ő fejezetében kitérnék, hogy az olvasó is értse az indokait.
Az erdőben lezajló jelenetek igen fordulatosra sikeredtek, bár én arra számítottam, hogy Ashley már azzal a szándékkal szállítja ki a lányt, hogy azonnal ott is hagyja. Mindenesetre érdekes fordulat volt.
Amara sérülése kapcsán szerettem volna még felhívni a figyelmet, hogy ezt a részt érdemes kicsit átgondolni, mert nem sikerült túl életszerűre. Tisztáznám, hogy mire is gondolok. Úgy fogalmazott az író, hogy Amara bokája kiment, és utána azt is meg említi, hogy vérzik, ami ellentmondásos. Ennek érdemes utána olvasni, mert nem mindegy, hogy ficamról, rándulás vagy törésről van szó, és, ha nyílt a törés, az komoly fertőzésveszéllyel járhat egy ilyen területen. Tudom bagatell dolognak tűnhet, de teljesen kizökkenti az ember, ha egy jelenet nincs kellően átgondolva.
Úgy hiszem összeségében ennyi észrevételem volna a történetszál kapcsán, de mint írtam, az alap ötlet nagyon is érdekes, jók a fordulatok, csak kicsit több utána olvasás, átgondolás szükséges egyes pontokon.
Még itt szeretném megjegyezni, hogy az még nem derült ki számomra miért kapta ezt a címet a történet, de nagyon várom, hogy kiderüljön.
Előadásmód
A dialógusok kifejezetten jók lettek, a szereplők közti párbeszédek életszerűek, szépen váltják egymást a leírás részekkel, ezt ügyesen oszlatja el az író, és e miatt gördülékeny is lehetne az olvasás, egyedül a fent említett tényezők zökkenthetnek ki az élményből. Mivel még csak hét fejezetnél tart a történet, még bőven messze járunk a tetőponttól, így a dramaturgiai felépítésről a fentieknél bővebben még nem tudok nyilatkozni.
Összeségében, egy szórakoztató történet, tele fordulattal, és bőséggel vár ránk romantika is. Amint az író korrigálja a fent említett helyesírási, fogalmazási hibákat, kifejezetten élvezhető mű kerekedhet belőle, mert az eredeti ötlet igen izgalmas.
Kíváncsian várom a folytatást!
A 2019. júniusi versenyen elért pontszámai
Borító: 10 pont
Fülszöveg: 9 pont
Helyesírás: 5 pont
Fogalmazás: 6 pont
Történet: 9 pont
Előadás mód: 8 pont
Összpontszám: 47 pont
A kritikát írta és pontozta: Mila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése