A múlt utódja – @RolandWinchester

Fülszöveg

Belépni készülsz egy mágikus világba, ami gazdag múlttal és megannyi rejtéllyel rendelkezik. A történet középpontjában a hat birodalomból; Babilon, és a gyermek aki születik: Valentos Braveford! Születésekor valami olyan történik a mágia világában, ami felkelti az egész világ figyelmét. Egy erő száll Valentos-ra, ami megmagyarázhatatlan. Az évek telnek múlnak, majd mikor eljön az idő, hogy átvegye apjától a Babiloni trónt egy szörnyű dolog történik, ami után Valentos elindul az úton, hogy megtudja ki is ő valójában, és mit jelent az hogy ő megszületett.

Értékelés

Completed
10 fejezet+prológus+függelék

Könyvünk egy izgalmas fantasy világot mutat be, melynek főszereplője Valentos Braveford. Nyomon követhetjük a kalandjait, és a bonyodalmakat a történet során, sok-sok akcióval színesítve.

Borító

Szeretnék megjegyezni egy aprócska dolgot a címmel kapcsolatban. Tehát ez a könyv a sorozat nulladik, vagyis bevezető része. Ennek következtében, felkerestem az író profilját, megnéztem a könyvek borítóinak összhatását, valamint, hogy passzolnak-e egymáshoz. Jó hír, hogy igen, meglepően szépre sikerült mindegyik borító, a címek is el vannak találva véleményem szerint. Amit viszont megjegyeznék, az az, hogy ha a többi könyv címében az összes főnév nagybetűvel van írva (pl.: A Múlt Örökösei – 2: Fekete Gyémánt), akkor ajánlatos lenne itt is úgy írni, a precizitás kedvéért. Ezért természetesen nem vontam le pontot.
A könyv borítója összességében megkapó, kellemes színhatásokkal, illeszkedik a történethez és rendkívül jó minőségű. Ha egy könyvesboltban látnám a polcon, biztosan levenném tüzetesebben megnézni.

Fülszöveg

Megfelelő hangolódás a regényre, valamint jólesően felborzolja az ember kíváncsiságát. Feltérképezhetjük a helyszínt, megtudjuk a főszereplő nevét és kilétét, valamint ízelítőt is kapunk a történet legfőbb problémájából, magából a kiszámíthatatlan bonyodalomból.
A dolog, amit kétségek nélkül furcsának találtam, az volt, hogy a rövid szöveg első mondata tegeződő formában, e/2 személyben íródott. Ettől azonban a további szöveg merőben eltér. A leírás többi része Valentosra koncentrál, immár e/3 személyben. Én javítanék ezen, és vagy teljesen elhagynám az első mondatot – mert anélkül is egy teljesen jó fülszöveg -, vagy a szöveg végére még visszahoznám az e/2 személyű leírást ez-két mondat erejéig.

Helyesírás

Néhány helyen a szövegben hiányzik a tagmondatokat elválasztó vessző, és ez elég nehezen értelmezhetővé teszi ezeket a mondatokat. Természetesen, mint mindenki, én is ejtek hibákat gépelés közben. Azonban ezeket érdemes ellenőrizni, vagy ellenőriztetni valakivel, mert nagyon könnyen megakad a szem ezeken a hibákon. Itt is egy példa az előbbire a könyvből: „Persze sejthették, hogy ha már a királyném egyszer bizony gyermeket fog nekem szülni hisz a Braveford névnek tovább kell élnie.” Legalább háromszor ugrottam vissza a mondat elejére, hogy újból végigolvassam és értelmezzem. Negyedjére már megértettem, hogy mit akart kifejezni az író, azonban az egyszer szócska elől nekem különösen hiányzik a vessző.
Amit még megemlítenék az az, hogy néhány helyen a rövid-hosszú magánhangzók sem stimmelnek. Olyanokra gondolok mint például aggodalóm, ami aggodalom, szűkség, ami szükség helyesen.
Ezenkívül vannak szavak a szövegben, amik helytelenül vannak írva, de ha megvizsgáljuk a szöveg környezetét, akkor rájövünk, hogy valójában hogy szerette volna leírni. Tekintett, ami a szövegkörnyezetben tekintet. Ez előtt, helyesen ezelőtt, ha megnézzük, mit is akart kifejezni az író.
Felhívnám a figyelmet az igekötők helyesírására is, ezek nem mindig vannak elrontva, de azt a néhányat akkor is érdemes lenne javítani.
Minden eddigi gyengeségtől eltekintve a szövegben lévő párbeszédek központozása sokkal jobb, egy-két hibától eltekintve tökéletes.

Fogalmazás

Olvasás közben találtam néhány szóismétlési hibát, főként a mágus és a város szavakkal.
Ettől függetlenül nagy taps jár erre a kategóriára, mert a szöveg egésze kissé régies megfogalmazásban íródott, olyan szavakkal, amiket a mai köznyelvben már nem használunk.
Kicsit több figyelmet fordítanék a szöveg visszaolvasására, mert vannak olyan hibák a szövegben, amiket hamar észre lehet venni, ha újra elolvassuk. Itt egy példa: „Darius fegyver idéző varázslatával a kezébe fogta a kardját, majd ketté szelte a bérgyilkost, aki a földön hevert holtan.” Felmerül a kérdés, hogy miért szelte ketté, ha már halott volt? Én javítanám valami olyasmire, hogy: (…) majd kettészelte a bérgyilkost, aki a földre rogyott holtan.
A fejezetek több szereplő szemszögéből és több személyben íródtak meg, gyakran váltakozva. Megértem, hogy ez sokkal praktikusabb a történet előrehaladásának és ismertetésének érdekében, de véleményem szerint még jobb lenne csak egy szemszöget használni, vagy ettől teljesen eltérően kizárólag e/3-ben írni a cselekményeket. A könyv második felében zömében csak Valentos szemszögéből olvashatjuk a történteket,Remélem jó tanács lesz ez, ha egyszer lesz kedve az írónak újraírni a könyvet.

Történet

A történet alapötlete igazán kreatív, jól megtervezett, alaposan átgondolt, és még sok hasonló jó jelzőt érdemel. Rendkívül érdekes, ahogyan a mágusok különböző csoportjainak világába kalauzolja el az olvasót. Hátrányként megemlítenék egy dolgot, amit a fantasyk olvasása közben sokszor észreveszek: képesek a kezdő írók abba a hibába esni, hogy a prológus, vagy bevezető rész csordultig van új információkkal, amit első olvasásra nehezen emészt meg az olvasó. Ezeket ajánlatosabb lenne tagolni. Az információáradat egy részét beleírhatjuk a prológusba, mintegy helyzetismertető, ráhangoló rész, a többit pedig szépen lassan bele lehet szőni a történetbe. Sokkal könnyebben felfogható így, és nem kell egyszerre olyan sok mindent megjegyeznie az olvasónak.
A karakterek is megkapóak, lehet velük azonosulni, azonban én egy picit több dolgot leírnék róluk. Vegyük például Adrew-t, aki Valentos legjobb barátja. Feltűnik a koronázás előtt, majd az azt követő vacsorán is, ahol többen is meghalnak. Andrew-ról csupán annyit tudtunk meg, hogy ő volt a legjobb barát, de ennyi. Amit még hiányoltam az az volt, hogy nem kaptunk semmilyen bepillantást Valentos, az újdonsült király érzelmeibe. Mivel meghaltak a szülei, legjobb barátja, és még más hozzátartozói is, feltételezem, hogy szomorú volt. Erre azonban a könyvünk nem tesz semmi utalást.

Előadásmód

Tetszett, hogy az első fejezetekben nem lassú a felvezetés, rögtön elindul a sztori, kapjuk az információkat a főszereplőkről, és családi hátterükről. Tökéletesen követhető a történet, ami köszönhetünk a több szemszögnek, de erre már kitértem a fogalmazásnál. Gördülékeny, a leírások ügyesek, láttam magam előtt a történteket olvasás közben.
Emellett nagyon jó egyensúlyban vannak a rövidebb, hosszabb mondatok a szövegben, és a kérdések. Ezt leginkább a leíró részekre értem. Nagyon szépek, és jó olvasni őket.

Összességében

Egy nagyon izgalmas, és tartalmas fantasy munka, amely ötvözi a mágiát, a sárkányokat különböző birodalmakkal. Ajánlanám bárkinek, aki szereti a fantasy témájú könyveket.

Olvasd a történetet wattpadon!

A 2019. júliusi versenyen elért pontszámai:

Borító: 9 pont

Fülszöveg: 9 pont

Helyesírás: 7 pont

Fogalmazás: 8 pont

Történet: 8 pont

Előadásmód: 10 pont

Összpontszám: 51 pont

A kritikát írta és pontozta: Petra