Gyilkosság, angyalok, Pokol, és sok más, ami megkeseríti főhőseink életét.
Például Tom Devilson, egy rejtélyes fiú, akiről kiderül, nem csak egy egyszerű ellenség, hanem egy családtag. De vajon ő lehet az, akit keresünk? Mi oka lehet neki a bosszúra?
Szól egy jóslat egy gyermekről, ki megszünteti a rosszat, de arról senki nem beszél, melyik rosszat? Mi számít rossznak? Dolgok, amiket a jó cél elérésének érdekében teszünk?
Vajon Cora hozhat jó döntést? Megölheti Lucifert, és adhat még nagyobb hatalmat az angyalok kezébe, vagy harcba szállhat a Mennyel és Pokollal, kockáztatva mindent, valami ismeretlenért.
A borító összképe számomra kissé sötét, és szomorkás. A történethez teljességében nem illik. Sajnos van rajta elírás is. Jól olvasható, a betűtípus is szép. Az író wattpad neve helyett azonban lehet jobban nézne ki a valódi nevét (vagy egy álvevet) feltüntetni, főleg, hogy a cím után az van a második legnagyobb betűtípussal írva. Mennyivel jobban néz ki, hogy Almásdi Katalin a borítón, mint hogy AKataaa, és hasonlók.
Nem teljes. Nagyon kevés az információ, és még ez a kevés is hiányos sok helyen. Rendben, hogy van némi információ a főszereplőkről a szövegben, azonban amikor beleolvastam a történetben egyáltalán nem az fogadott, amit vártam. A fülszöveg nem hogy elhanyagolja, teljesen megfeledkezik, egy szót sem szól a legfőbb cselekményszálról, miszerint Corát elrabolták már egy éve. Igazán kiábrándító, amikor az olvasó a fülszöveg elolvasása után elkezd magában kialakítani egy történetet, elképzeli, hogy körülbelül mire számíthat majd magában a könyvben, aztán amikor beleolvas, tátott szájjal néz, mert semmi ilyesmit nem említ a fülszöveg. Lehet emellett akármilyen jó a történet, ha nem függ össze a fülszöveggel. Érdemes lenne javítani.
Elütések nincsenek, azonban nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ennyire sok dőlt betűt alkalmaz az író. Konkrétan több van benne ebből, mint normális betűből. A dőlt betűzést általában akkor szoktuk használni, amikor a szereplőnk visszaemlékezik valamilyen régebben történt eseményre, vagy ha a könyv címe megjelenik valahol a szövegben. Ez persze nem tekinthető hibának, csak egy észrevétel. Ami még megemlítendő, az a szlengek helyesírása, ami alatt olyasmikre gondolok, mint például a légy szíves rövidített alakja. Nem lécci, nem létszi. Légy szíves, vagyis légyszi. A központozás után is jó lenne érdeklődnie az írónak, vagy esetleg felkérni egy bétát, aki elvégzi ezt a fajta melót is.
Teljesen hétköznapi, aki pedig szereti a hétköznapiasságot, azt ezzel teljesen meg lehet fogni. A szöveg tördelése megfelelő. Nincsenek benne tőmondatok, és ami még jobb, a leíró részek és a párbeszédek jó egyensúlyban vannak. Néhol találkoztam olyan esettel, ahol az öltözködés leírása után az író még pluszba beilleszt egy képet a ruháról. Ezt én hanyagolnám, és inkább több energiát fektetnék abba, hogy körbeírom, maga a ruha hogy is néz ki. Az olvasó ez alapján is el tudják képzelni, nem kell, hogy ott éktelenkedjen egy kép a szövegben. Vannak olyanok is, akiket kifejezetten zavar.
Alapvetően nem lenne rossz, hisz egy evilági, mégis természetfeletti lényekkel tele történetet ígér, azonban akkor érdemes lenne ugyan ezzel a lendülettel ki is dolgozni. Valamint adni egy kis háttértörténetet a szereplőinknek. Például, ha jól értelmezem Cora több, mint egy évig volt fogságban, azonban egy nap amikor szabadulására kerül a sor, mégsem olvashatjuk, hogy ez belőle milyen érzéseket váltott ki. Nem kapunk még válaszokat azokra a kérdésekre sem, hogy a szülei miért nem keresték? A rendőrség nem kereste? Miért rabolták el? Igaz, az utóbbiról van némi információ a könyvben, de mégsem kielégítő. Miért pont Dean-nek ajánlották fel, hogy „megveheti" Corát? Honnan ismeri Dean, és Cora elrablója egymást és milyen kapcsolat van köztük? Ezekre a kérdésekre úgy gondolom egy ilyen történetben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hogy igazán ütős munka legyen, így azonban én azt éreztem, hogy csak sodródom a könyv eseményeivel, de nem élem át azokat.
A karakterekről annyit tudnék mondani, hogy nincsenek eléggé kidolgozva. Elég furcsa, hogy a történet legelején Dean még a bűntudatával küszködött a bokszzsák előtt, amikor pedig az ájult Corát vitte be a házba, már azon kattogott az agya, hogy használja-e ki a lány eszméletlenségét.
Tény, hogy szépen végigvezeti az olvasót a történéseken, azonban néha kissé gyors a tepmó. Csak történnek, történnek egymás után az események megállíthatatlanul. Viszont amit kiemelnék, és nekem meglehetősen tetszett, az a Dean és Cora közti piszkálódás és oda-vissza játék. Tetszik, hogy húzzák egymás agyát, és ebben ők maguk is jó szórakozásra lelnek.
Összességében egy kellemes történetet olvashatunk, fiatalok főszereplésével, akik cseppet sem hétköznapiak. Ajánlanám bárkinek, akinek nincs ellenére, ha egy könyvben jelen vannak a természetfeletti erők, de ennek ellenére még szórakoztató is.
Értékelés
Completed, 30 fejezet +prológus, ismertető
Borító
A borító összképe számomra kissé sötét, és szomorkás. A történethez teljességében nem illik. Sajnos van rajta elírás is. Jól olvasható, a betűtípus is szép. Az író wattpad neve helyett azonban lehet jobban nézne ki a valódi nevét (vagy egy álvevet) feltüntetni, főleg, hogy a cím után az van a második legnagyobb betűtípussal írva. Mennyivel jobban néz ki, hogy Almásdi Katalin a borítón, mint hogy AKataaa, és hasonlók.
Fülszöveg
Nem teljes. Nagyon kevés az információ, és még ez a kevés is hiányos sok helyen. Rendben, hogy van némi információ a főszereplőkről a szövegben, azonban amikor beleolvastam a történetben egyáltalán nem az fogadott, amit vártam. A fülszöveg nem hogy elhanyagolja, teljesen megfeledkezik, egy szót sem szól a legfőbb cselekményszálról, miszerint Corát elrabolták már egy éve. Igazán kiábrándító, amikor az olvasó a fülszöveg elolvasása után elkezd magában kialakítani egy történetet, elképzeli, hogy körülbelül mire számíthat majd magában a könyvben, aztán amikor beleolvas, tátott szájjal néz, mert semmi ilyesmit nem említ a fülszöveg. Lehet emellett akármilyen jó a történet, ha nem függ össze a fülszöveggel. Érdemes lenne javítani.
Helyesírás
Elütések nincsenek, azonban nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ennyire sok dőlt betűt alkalmaz az író. Konkrétan több van benne ebből, mint normális betűből. A dőlt betűzést általában akkor szoktuk használni, amikor a szereplőnk visszaemlékezik valamilyen régebben történt eseményre, vagy ha a könyv címe megjelenik valahol a szövegben. Ez persze nem tekinthető hibának, csak egy észrevétel. Ami még megemlítendő, az a szlengek helyesírása, ami alatt olyasmikre gondolok, mint például a légy szíves rövidített alakja. Nem lécci, nem létszi. Légy szíves, vagyis légyszi. A központozás után is jó lenne érdeklődnie az írónak, vagy esetleg felkérni egy bétát, aki elvégzi ezt a fajta melót is.
Fogalmazás
Teljesen hétköznapi, aki pedig szereti a hétköznapiasságot, azt ezzel teljesen meg lehet fogni. A szöveg tördelése megfelelő. Nincsenek benne tőmondatok, és ami még jobb, a leíró részek és a párbeszédek jó egyensúlyban vannak. Néhol találkoztam olyan esettel, ahol az öltözködés leírása után az író még pluszba beilleszt egy képet a ruháról. Ezt én hanyagolnám, és inkább több energiát fektetnék abba, hogy körbeírom, maga a ruha hogy is néz ki. Az olvasó ez alapján is el tudják képzelni, nem kell, hogy ott éktelenkedjen egy kép a szövegben. Vannak olyanok is, akiket kifejezetten zavar.
Történet
Alapvetően nem lenne rossz, hisz egy evilági, mégis természetfeletti lényekkel tele történetet ígér, azonban akkor érdemes lenne ugyan ezzel a lendülettel ki is dolgozni. Valamint adni egy kis háttértörténetet a szereplőinknek. Például, ha jól értelmezem Cora több, mint egy évig volt fogságban, azonban egy nap amikor szabadulására kerül a sor, mégsem olvashatjuk, hogy ez belőle milyen érzéseket váltott ki. Nem kapunk még válaszokat azokra a kérdésekre sem, hogy a szülei miért nem keresték? A rendőrség nem kereste? Miért rabolták el? Igaz, az utóbbiról van némi információ a könyvben, de mégsem kielégítő. Miért pont Dean-nek ajánlották fel, hogy „megveheti" Corát? Honnan ismeri Dean, és Cora elrablója egymást és milyen kapcsolat van köztük? Ezekre a kérdésekre úgy gondolom egy ilyen történetben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hogy igazán ütős munka legyen, így azonban én azt éreztem, hogy csak sodródom a könyv eseményeivel, de nem élem át azokat.
A karakterekről annyit tudnék mondani, hogy nincsenek eléggé kidolgozva. Elég furcsa, hogy a történet legelején Dean még a bűntudatával küszködött a bokszzsák előtt, amikor pedig az ájult Corát vitte be a házba, már azon kattogott az agya, hogy használja-e ki a lány eszméletlenségét.
Előadásmód
Tény, hogy szépen végigvezeti az olvasót a történéseken, azonban néha kissé gyors a tepmó. Csak történnek, történnek egymás után az események megállíthatatlanul. Viszont amit kiemelnék, és nekem meglehetősen tetszett, az a Dean és Cora közti piszkálódás és oda-vissza játék. Tetszik, hogy húzzák egymás agyát, és ebben ők maguk is jó szórakozásra lelnek.
Összességében egy kellemes történetet olvashatunk, fiatalok főszereplésével, akik cseppet sem hétköznapiak. Ajánlanám bárkinek, akinek nincs ellenére, ha egy könyvben jelen vannak a természetfeletti erők, de ennek ellenére még szórakoztató is.
A 2019. májusi versenyen elért pontszámai:
Borító: 8 pont
Fülszöveg: 7 pont
Helyesírás: 8 pont
Fogalmazás: 9 pont
Történet: 7 pont
Előadásmód: 9 pont
Összpontszám: 48 pont
A kritikát írta és pontozta: Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése