2019. július 16., kedd

Interjú @ChristineKColdman-nal!

ChristineKColdman Az az édesen játszó prímás c. történetével nyerte el az októberi Hónap wattpad sztorija versenyt. 


Mikor kezdtél el foglalatoskodni az írással?

2012. telén írtam egy mesét, mert kellett a 10-es magyarból. Furcsa bevallani, de akkor tényleg amiatt
dobtam össze azt a mesét, mert tudtam, hogy kapok majd egy jutalomjegyet. Aztán tavasszal elkezdtem olvasgatni a One Directionos blogokat, és jött az ötlet, hogy írjak én is egyet. Csapnivaló volt. Borzalmas. Gyatra. Semmitmondó. Abszolút nem vagyok büszke az akkori írásaimra, de nincs is meg egy sem, szóval már nem is tudok szembesülni velük, viszont remek löketet adtak a folytatásra. Most ott tartok, hogy van egy kész kéziratom, cirka 3 ötlet a fejemben, egy negyed történet blogon, és nincs megállás.

Honnan jött a történet ötlet?

Az az édesen játszó prímás című történetem ötlete nem most alakult ki a fejemben. Még 2015-ben közzé volt téve az első változata, de azt valami miatt abbahagytam. Időhiány talán, de abban az évben vizsgáim is voltak, szóval biztos az volt az oka, már nem emlékszem. A néptánc, mint műfaj, elképesztően közel áll a szívemhez. Kilenc éve táncolok folyamatosan, de a szüleim, a nagybátyám családja, de a nagyszüleim is táncoltak a falusi csoportban. Az egész család rajong a műfajért, és ez annyira kihatott rám is, hogy már el sem tudom képzelni az életemet néptánc, népzene nélkül.

Hogyan viszonyulsz az íráshoz? Tervezed komolyabban is venni, vagy ez csak egy hobbi?

Szeretek írni. Tulajdonképpen már ez is a lételememmé vált. Épp egy pályázat eredményére várok, de ha nem sikerül, akkor más megoldáshoz folyamodok, hogy kézzel foghatóvá tegyem a Pillangót. A jövőben szeretnék lektorálással, korrekcióval és fordítással is foglalkozni.

Miért pont ezt a témát választottad a történetedhez?

Mint már fentebb is említettem, a téma adott volt. Ismerem már annyira, hogy tudjak róla kötetlenül beszélni, és a részletezéssel észrevétlenül leveszem a lábáról az olvasót. Az utóbbi két évben csakis magyar helyszínű történeteket írok, mert elegem van már abból, hogy a magyar könyvírók, blogregény írók külföldi helyszínt és idegen (angol) szereplőket választanak a történetükbe. Amióta magyar történeteket írok, elképesztő dolgokat tudtam meg a saját nyelvemről és az anyaországról. Mások el sem tudják képzelni, mennyi kiaknázatlan lehetősége van egy olyan írónak, aki magyar helyszínen, magyar szereplőkkel "dolgozik".

Tervezel más sztorit is írni?

Sok tervem van. Rengeteg. A fejemben párbaj zajlik, és amelyik nyer, azt írom meg hamarább. A kérdés már csak az: mikor? Érettségi mellett nem sok időm maradt az írással foglalkozni, de majdcsak kialakul ez is.

Interjú kérdések: @jeschkerhode

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kattintások

Kapcsolatfelvétel

Név

E-mail *

Üzenet *