Színjátékok - @RentaKorpas

Fülszöveg

Egy tönkrement nappal kezdődik minden, Fruzsi életében. Az osztály új önként vállalt rosszfiúja Áron, mindekor és mindenben megtalállja a lehetőséget, hogy a lányba kössön. Míg túlzásba nem esik és Fruzsina ki nem áll magáért, pont annyira, hogy fényderüljön, Áron ellenszenvének okára. Az igazság változáshoz vezet, és a fiú jóvá tenné eddigi hibáit. Vajon javítható a dolog? Egy félévnyi gonoszkodás eltörölhető? A lány belehabarodhat élete elrontójába, Áronba? Vagy, ő is csak színészkedik? Ismerd meg a történetemben résztvevő, színészetet tanuló kis osztály tagjait és  legfőbb szereplőit, Fruzsit és Áront.

Értékelés

Ongoing 

12 fejezet

Ebben a történetben a középiskolás Fruzsi napjait követhetjük nyomon, aki egy színjátszó osztály tagja. Zsánere szerint a könyvet ifjúsági kategóriába sorolom.

Borító

Elég snassz, ezzel a fekete háttérrel. A szín viszonylag erős fekete összhatást kölcsönöz a borítónak, én inkább váltanék valamilyen élénkebb színre, és ezzel párhuzamban a képet is lecserélném, olyanra, ami ettől többet mond. Persze, az alap infó lejön róla, hogy színjátszósokról szól a történet, ez azonban kevés. Kell, hogy a borító megmozdítson valamit abban, aki ránéz. Legalábbis szerintem akkor jó egy borító.
A kétféle betűtípust a borítón pedig egyesíteném, hogy még szebb legyen az összhatás.

Fülszöveg

Nem rossz, de nagyon kevés. Tulajdonképpen két és fél sor. Ha nyomtatott könyvekben gondolkodunk, akkor hamar rádöbbenünk, hogy egyik könyv oldalán sincs háromsoros bemutatás. Kicsit bővebben – de nem túl bőven – ki lehetne fejteni a történet főbb konfliktusait, a történet vonalát és az alapszituációt.
A rövid bemutatásban feltett kérdések viszont jók, és ha kicsit kibővítésre kerül a szöveg, akkor egy érdekes történetnek fog kinézni beleolvasás előtt.

Helyesírás

Vannak a szövegben tipikus hibák, amik véleményem szerint az alapvető helyesírás szabályaihoz tartoznak. Itt vannak a példák: A legszembetűnőbb és legalapvetőbb hiba számomra itt a főnevek helyesírása volt. Tehát: az ofő, vagyis osztályfőnök rövidítése szó kis kezdőbetűvel írandó, mivel főnévről, azon belül is köznévről beszélünk. A szövegben többször is előfordul nagy kezdőbetűvel. Hasonló hiba a hónapok és napok helyesírása a részekben. A magyar nyelvben a napok és hónapok nevét kis kezdőbetűvel írjuk.
Többszöri példa volt a szövegben a szóvégi –t, -tt, -dt betűk lehagyása. Itt nem tudtam eldönteni, hogy ez az író tudatlansága miatt van-e, vagy csak szimpla elütés, mert a szövegben máshol vannak jól leírt szavak is. Pl. megtetszett, kiszáradt.
A központozás legtöbbször helytelen, ajánlanám az írónak, hogy olvasson utána ezeknek a dolgoknak. Rengeteg ilyen cikk van fent a neten, ezekben elég tisztán, érthetően magyarázzák el, hogy a gondolatjel után a kommentárt mikor kezdjük nagybetűvel, mikor kell pont a megszólalás végére és mikor nem.
És az utolsó dolog, ami szerintem nagyon fontos, hogy nagy odafigyelést kapjon. Ez pedig az igekötők helyesírása. Összefogtam egybeírjuk. Év végén viszont különírjuk, mivel birtokos szerkezet.
Minden ebben a fülben említett hiba, vagy pontatlanság elkerülése érdekében ajánlanám az írónak a könyv átolvasását, vagy egy teljes körű bétázást.

Fogalmazás

Alapjában véve nem rossz, de megragad a hétköznapi szinten. Nem emelkedik ki, nincs meg a változatos szóhasználat.
Inkább a külalakhoz sorolnám, de megemlíteném, hogy véleményem szerint felesleges minden – vagy minden második – mondat után megnyomni az entert, és új bekezdést kezdeni. Így az összes szöveg szétcsúszik, és a szemnek folyamatosan lefelé kell haladnia, ami elég zavaró egy regény esetében.
Szintén feleslegesnek tartom néhány, a szövegben szereplő szónak végig nagy betűvel való írását. Valahol megértem ezt, és olyasminek tűnik, mintha az író szeretné egy kicsit „beszélővé” tenni a könyvet, annak céljában, hogy az olvasó úgy érezze magát, mintha a könyv megszólítaná, sőt. Mintha a könyv szinte hozzá beszélne. Például: „Áron a táblához sétált egy vagány félmosoly kíséretében és rám… ismétlem…RÁM kacsintott.” Azonban a könyvekben ilyen egyáltalán nincs, vagy csak nagyon ritkán.
Tanácsolnám még, hogy a párbeszédek után egy kis szünetet tartson az író, amit megoldhatunk leíró részekkel. Ezzel változatosabbá tehetjük a szövegünket, nem lesz tele annyira sok párbeszéddel.
Egy másik igazán fontos észrevételem, hogy a történet tele van szlenggel, ami egyrészről jó, mert le tudjuk szűrni a célközönséget ezzel, másrészről viszont nem jó, mert egyáltalán nem hasonlít egy irodalmi műhöz. Inkább megragad a napló megnevezés szintjén.
Sajnos nincsenek hasonlatok, metaforák, és semmilyen eszköz, ami a fogalmazást egy kicsit szebbé és élvezhetőbbé tenné. Eleinte nem is hiányoltam, de pár rész elolvasása után igencsak zavaró volt, hogy folyamatosan ugyan azok a hétköznapi szavak ismétlődnek és nincs benne költőiesség. Pár mélyebben elgondolkodó leírás pedig igazán meg tudja lendíteni számomra a könyv értékét.
Az utolsó dolog pedig, a nem odaillő, irodalmilag kicsit sántító kifejezések használata. Vannak a műven olyan kifejezések, amelyeket személy szerint sokkal inkább akkor használok, amikor például egy ismerősnek mesélek el egy megtörtént vicces esetet, mintsem egy könyvben. Pl. „Zolika ezt nem osztotta.” Ha éppen olvassa ezt a könyvet az emberfia, akkor könnyen rájön, hogy mire is gondolt ez alatt az író, de így magában nehezen érthető.

Történet

A történet valódi, elcsépelt klisé. Főszereplőnk a gimis lány, akit meglepő módon kifogott magának az iskola rosszfiúja. Néhol beszólogat neki, szekálja, néhol kacsintgat rá, a viselkedése nem egyértelmű, semmilyen következtetést nem lehet levonni belőle.
Számomra ez a könyv tipikus naplóregény, hajaz a Szent Johanna Gimire.
Sok a humor benne, ami előny, mert vannak, akik kifejezetten ezt szeretik.
A cselekményvezetés is jó, azonban szerintem nagyon sok benne a töltelékjelenet, ami valójában semmivel nem járul hozzá a történet előrehaladásához. Ezeket ajánlanám javítani.
Az első hátrány, amit észleltem a könyv olvasásakor, az a túlzsúfoltság. Már az első részben iszonyatosan sok szereplő kerül bemutatásra, véleményem szerint olyanok is, akiknek a történet alakulásában nem lesz nagy szerepe. Ezt javítanám, és az első részben csak a legfontosabbakat írnám bele a szövegbe, majd szép lassan a többieket. Például minden fejezet alkalmával bevonni egy-két szereplőt. Így sokkal érthetőbb lesz az egész, és nem fogja kapkodni az olvasó a fejét egy későbbi fejezet olvasása során, mikor elfelejti, hogy ki is x, vagy y.
Az utolsó dolog, amit ennél a pontnál megemlítenék, hogy ha már a fülszövegben és az első fejezetben annyira hangsúlyozva van, hogy az osztály színjátszós, akkor érdemesnek tartanám, ha erre a történet további részeiben is nagyobb hangsúly lenne fektetve.

Előadásmód

Laza az írói stílus, amit nem feltétlenül preferálok. Alapjában véve nincs vele semmi gond, azonban egy versenyen, mint például ez, a többi művel szemben nem állja meg a helyét.
Hiányoltam belőle helyszínleírásokat és ezt semmi sem tudta igazán befolyásolni. Az viszont tetszett, hogy a párbeszédekből kicsit jobban megismerhetjük a szereplőket.

Összességében egy szórakoztató történetet olvashatunk, ami passzol egy esős téli napra, de sajnos komolyabb mondanivalója nincs.

Ajánlanám bárkinek, aki kedveli a gimnáziumi történeteket egy kis humorral megfűszerezve. Kíváncsian várjuk a folytatást, és a történet további bonyodalmait!

Olvasd a történetet wattpadon!

A 2019. júliusi versenyen elért pontszámai:

Borító: 7 pont

Fülszöveg: 7 pont

Helyesírás: 6 pont

Fogalmazás: 7 pont

Történet: 9 pont

Előadásmód: 9 pont

Összesen: 45 pont

A kritikát írta és pontozta: Petra